Olimpia
Közeledik az olimpia. Nem túlzás azt állítani, hogy ezt a
pillanatot még azok is izgalommal várják, akik egyébként nem igazából
mondhatóak sportrajongóknak. Ez az esemény mindig is megmozgatta az
emberiséget. Több mint száz évvel ezelőtt útjára indult ez a sportesemény és
bár két alkalommal elmaradt a világháborúk miatt, illetve volt – talán szintén
két alkalommal – amikor „csonka” lett politikai okok miatt, de népszerűsége
semmit sem változott az évtizedek alatt. Városok, országok képesek bármit
megtenni azért, hogy egyszer 12-16 év után ők nyerhessék meg a rendezés jogát.
Bár az olimpiára városok pályáznak és ők is rendezik, de azt ugye senki nem
hiszi, hogy itt lényegében nem egy egész ország áll a projekt mögé…
Egy olimpia megrendezése, kezdve a hatástanulmányoktól és az
első plakátoktól egészen a láng kialudtáig olyan összegeket igényel, amit egy
város nem képes előteremteni. De még egy ország sem. Egy ilyen gigaprojekt
megvalósítása nem lenne lehetséges a magántőke bevonása nélkül. Persze az is
csak akkor jelenik meg, ha a terv nem pár hétre szól, a befektetett összeg nagy
része olyan beruházásokban landol, ami évtizedek múlva is az adott város/régió
hasznára válik, magyarán termeli a pénzt. Stadionokat, sportlétesítményeket
megépíteni úgy, hogy az olimpia után üresen áll vagy az enyészetté lesz, egyet
jelent a csőddel. Komoly előrelátást igényel az is, hogy a több tízezer főre
felhúzott olimpiai falu, sajtközpont ne legyen egyenlő egy szellemvárossal,
mikor az utolsó sportoló is elhagyja a helyszínt. Az ilyen méregdrága
építkezések közül is kilóg a sorból az infrastrukturális beruházások nagy
része. A közlekedés megszervezése, utak, vasutak, légi közlekedési
fejlesztések, és így tovább. Persze nem lehet kihagyni a szállodákat,
éttermeket, kiszolgáló létesítményeket. Mindent, amit több százezer turista igénybe
fog venni azokon a heteken, amíg az adott városban tartózkodik. Márpedig, ha
itt tartózkodik, akkor miért is ne nézne körül? Nem mondok nagy újdonságot, ha
azt mondom, hogy a siker a jó marketinggel kezdődik és azzal is ér véget. Van-e
jobb reklám egy városnak, mint az olimpia. Illetve, ha ami jó egy városnak az
jó az országnak.
Pár éve felvetődött, hogy Magyarországnak is pályáznia
kellene a 2020-as olimpia rendezési jogára. Nem akarok a napi politikába
belemerülni, de tény, hogy az akkori kormányzat fejéből pattant ki az ötlet.
Ezzel igazából csak két probléma volt. Az egyik – amit már fentebb is írtam -,
hogy az olimpiát soha nem egy ország rendez, hanem egy város. Még akkor is, ha
a város mögé be kell állnia az egész országnak. A másik probléma – talán
nagyobb az elsőnél is -, hogy erről nem tudott senki más csak a kormányzat.
Magyarországon – legyünk reálisak – lényegében csak Budapest tudna komolyabb
módon pályázni a rendezés jogáért. Erről a tervről viszont a város vezetése még
csak nem is hallott. Egy ilyen kommunikációs hiba óriásit árt az egész
elképzelésnek. Főleg, ha rájövünk – és a döntéshozók, jelesül a Nemzetközi
Olimpiai Bizottság is tudja ezt -, hogy az egész mögött politika van. Az akkori
kormányerők és az akkori városvezetés nem egy színben tündököltek. A kormányzat
nem volt túl népszerű a budapesti népszerűségi kutatásokban, így próbált meg
valamit javítani ezen. Nem sikerült, ellenben óriásit ártott a kezdeményezés
népszerűségének a fővárosi polgárok körében. Előkészítetlenül bedobni a
közvélemények egy ilyen grandiózus tervet és a hozzá párosuló több ezer
milliárdos költségvetés, finoman szólva is felelőtlenség volt. Illetve ne
feledkezzünk meg arról sem, hogy ezt bizony a nemzetközi szervezetek,
döntéshozók látják és tudják.
Ez a terv a kormányzat bukása után feledésbe is merült
egészen 2008-ig. Akkor ugyanis megalakult a Budapesti Olimpiai Mozgalom, a BOM.
Nem lehet nem észrevenni a tükörképet a Magyar Olimpiai Mozgalom mozaikszavával,
a MOB-bal. Bizony, itt is komoly ellentétek vannak, leginkább szánalmas
politikai és személyes karrierek miatt. Az akkori MOB vezetés nem nézte jó
szemmel az új kezdeményezést. Mert mi is a BOM? Egy alulról jövő társadalmi
kezdeményezés, melyet nagyrészt üzletemberek, sportolók és különféle
szakemberek indítottak el. Az indulást követően aztán egy emelt díjas sms-sel
bárki a pártoló tagja lehetett a mozgalomnak. Ezt szerény személyem meg is
tette, sok ezer társammal egyetemben. Azt gondolom, hogy egy olyan esemény
megpályázása, mint az olimpia, csak egy esetben lehet legalább esélyről
beszélni, ha a pályázat hiteles. Hiteles pedig akkor lesz, ha az építkezés
alulról indul el. Ha komoly szakmai háttértanulmányok készülnek, ha pontos
számok, számítások kerülnek papírra. A BOM-ot én magam hitelesnek tartom. Nem
rugaszkodott el a valóságtól, nem pusztán ideológiai kérdésként tekintett az
olimpiai mozgalomra. Egyértelművé tették rögtön az elején, hogy egy ilyen
beruházás, ami az olimpia megrendezéséhez szükséges, nem mehet pusztán
költségvetési keretből. Ebbe keményen be kell vonni a magántőkét. Az elkészült
beruházásoknak olyanoknak kell lenniük, ami időtálló, az olimpia után is az
adott város, ország javára válik. Az elkészült tervek pontos számokat és
fejlesztéseket tartalmaz, illetve kitér arra is, hogy ezen projektek mennyiben
és miben segítik évek múltával is a közösség gazdagítását. Az infrastrukturális
beruházások nagy része abban az esetben is szükséges, ha a város nem pályázik.
Számításaik szerint mai áron számolva megközelítőleg 7000 milliárd forint lenne
az a pénz, amire szükség lenne ahhoz, hogy minden fejlesztést meg tudjunk
csinálni. Ennek a pénznek a nagyobb része olyan építkezésekre menne el, amit az
országnak egy ilyen pályázat nélkül is meg kellene valósítani. Ilyen a
gyorsforgalmi úthálózat további fejlesztése, hidak építése, a vasúti közlekedés
modernizálása, gyorsabbá tétele. A budapesti reptér bővítése és annak
kiépítése, hogy a kor követelményeinek megfelelően minden szükséges szolgáltatás
rendelkezésre álljon. Lényegében egy külön városrész kialakítása szállodákkal,
éttermekkel, konferencia termekkel, stb. A főváros területén a 4-es metró
mellet el kell készíteni az 5-ös metrót is, ami a szentendrei és a csepeli HÉV
vonalak összekötését jelenti és akkor még nem beszéltünk a további
tömegközlekedési igényekről. Ki kell választani az olimpiai stadion, az
olimpiai falu illetve a sajtóközpont helyét. Szállodák tucatjaira van szükség,
hiszen az esemény alatt, százezrével jönnek a turisták. De ezen beruházások
nagyobb részére szükség van az olimpia megrendezése nélkül is. Az utak, metrók
építése és a tömegközlekedés – fővárosi, vasúti – fejlesztés az ország
fejlődésének elengedhetetlen kelléke. Illetve a reptér bővítése vagy a
szállodák felhúzása nem közpénzből történne. Okos előkészítés esetén ugyan így
magántőke építené az olimpiai falut, hiszen idővel egy új és modern városrész
jönne létre.
